Nagyon sokan voltak, akik értetlenül kapták fel a fejüket, amikor a nyáron biztossá vált, hogy a Juventus új edzője, Antonio Conte, a klub korábbi remek játékosa Andrea Pirlót, a Milan lejáró szerződésű mélységi irányítóját szemelte ki csapata alapkövének. Akkor olyan vélemények láttak napvilágot, miszerint "egy 32 éves, kiégett játékosra nem lehet már bízni egy csapatot", vagy "Pirlo remek játékos, de már mindent elért és elkényelmesedett".

Egyébként utóbbi még részben igaz is: Pirlo világbajnok, kétszeres BL-győztes, kétszeres olasz bajnok. Kevés olyat lehet neki mutatni, amit nem látott még a futballban. Ennek ellenére jól játszik Torinóban, szakértők egybehangzó véleménye szerint úgy küzd és hajt, mint jó néhány évvel ezelőtt. Mert persze az is igaz, hogy a hosszú hajú karmester képességeivel soha nem volt gond.

A Milan kerete papíron erősebb, ráadásul Allegri mester éppen Pirlo kikapcsolására helyezte a hangsúlyt az olasz lapokban a minap, így e sorok írójának nem lett volna meglepetés, ha egy sima piros-fekete siker születik a Juventus Arenában, alaposan elrontva az első igazi, nagy téttel bíró összecsapás hangulatát, amit az új falak látnak. De nem így történt, a Juventus egy nem különösebben szikrázó mérkőzésen egy rövid időszakot leszámítva érvényesíteni tudta akaratát, és Abbiatinak végig nagyobb védenivalói voltak, mint kollégájának, Buffonnak. Ráadásul a hazaiak váltottak taktikát, 4-2-4 helyett 4-2-3-1-gyel álltak ki.

Természetesen a Milan védelmében kötelező elmondani, hogy míg a Juvénál tulajdonképpen mindenki egészséges, aki számít, addig a Allegri mester jó néhány játékosára nem számíthatott - ráadásul úgy hetven perc játék után a védelem professzora, Alessandro Nesta is megsérült, le is kellett cserélni. De ezzel együtt is egészen nehezen érthetőnek tűnik Allegrinek az a cseréje, amikor egy óra elteltével Cassano helyett Emanuelsont küldte pályára, azaz egy elsősorban védekezésre koncentráló játékos váltott egy csatárt.

Még akkor is, ha elfogadjuk, hogy a Milannak "belefér" egy vereség Torinóban, nem tűnik a legjobb ötletnek a 62. perctől ikszre játszani. Gyorsan tegyük hozzá azt is, hogy a Milanban ennél jóval több van; nem véletlenül játszott döntetlent a csapat a Camp Nouban, és őszintén kíváncsiak leszünk a Barcelona vendégjátékára a San Siróban is, mert az olasz címvédőnek ott is minden esélye meglesz megtréfálni a BL-címvédőt.

De most a Conte-legénység akarata érvényesült. Töretlenül küzdött a zebramezes csapat, amely abszolút átvette edzője lelkesedését: jellemző pillanatok voltak, ahogy a meccs végén a tréner játékosait ölelgette a pályán. Nagyon kellett a Juvénak ez a győzelem, és meg is csinálták. Ettől még persze semmi nem dőlt el a Serie A-ban öt forduló ment le, harminchárom hátra van, de az elmúlt évek koncepciótlansága után most egy összeszedett Juventus volt a pályán, és ez jó jel lehet a szurkolóknak. Ha minden így marad, a Juventus igenis ott lehet a végelszámolásnál, és ez már haladás az elmúlt két év hetedik helyei után.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.